Az oxigénindex az a minimális oxigénkoncentráció, amely ahhoz szükséges, hogy egy anyag lánggal égjen oxigén-nitrogén kevert gázáramban meghatározott feltételek mellett. A magas oxigénindex azt jelenti, hogy az anyagot nem könnyű elégetni.
Az oxigénindexet általában az anyagok égésgátló tulajdonságainak meghatározására használják. Mérnöki alkalmazását az égés intenzitása szerint kell meghatározni. Például 30 kábel feltétele esetén kábelgyulladási baleset esetén 4 percen belül 500 fok feletti magas hőmérsékletű hőfelhalmozódás alakulhat ki, amitől a kábelek az irány mentén égnek.
Ezért az oxigénindex mérésével a szilárd anyagok, például a műanyagok és termékeik égésgátló tulajdonságai és füstképző tulajdonságai értékelhetők, így kiválasztható a megfelelő anyagok, amelyek megfelelnek az égésgátló követelményeknek.
Az oxigénindex széles körben alkalmazható az anyagtudományban, a tűzbiztonságban és más területeken.
Az anyagtudományban az oxigénindex fontos mutató az anyagok égési teljesítményének értékeléséhez, és fontos irányadó jelentősége van az anyagok égésgátló és füstképző tulajdonságainak szempontjából; a tűzbiztonság területén az oxigénindex használható felméri az anyagok égési veszélyét és alapot ad a tűzvédelmi tervezéshez; az építőiparban az oxigénindex felhasználható az építőanyagok, például falpanelek, padlók, ajtók és ablakok égési teljesítményének értékelésére az épületek tűzbiztonságának biztosítása érdekében; az elektronikai és elektromos iparban az oxigénindex felhasználható olyan anyagok égési teljesítményének értékelésére, mint a vezetékek és kábelek, kapcsolók, aljzatok és dugaszok, a termékek elektromos biztonságának biztosítása érdekében.
Emellett az oxigénindex felhasználható más anyagok égési teljesítményének értékelésére is, mint például textíliák, műanyagok, gumi stb. Az oxigénindex meghatározása révén jobban megérthetjük az anyagok égési jellemzőit és veszélyeit, ill. fontos útmutatást adnak az anyagok előállításához és felhasználásához.
